Gosztola Gábor “Eltérített erők” c. képe a VLS pincében a “Vajda 111” című kiállításon

Nem állhatom meg, hogy ne írjak a Vajda Lajos Stúdió Pincegalériájában május 18-án nyíló kiállítás ürügyén Gosztola Gábor életművében tetten érhető Vajda Lajos hatásról. Valamint arról, hogy miért ezt a nagyméretű festményt választottam erre az alkalomra. Íme a kiállított kép:

Gosztola Gábor: Eltérített erők 1973, akril, vászon, 170×130

Indoklás: Egyrészről, mert a kiállított kép az egyik legerősebb mű a Gosztola életműben, ezzel adjuk meg a tiszteletet a magyar avantgárd festészet egyik legkiemelkedőbb, úttörő alakjának.

Másrészről, látszólag mintha messze állna ez a kép a Vajda Lajos világtól. De ha a színeitől megfosztjuk látható a rokonság Vajda késői szénrajzainak örvénylésével.

Gosztola Gábor Eltérített erők c. képe fekete/fehér reprodukción

Ahogy a kép címe is jelzi (“Eltérített erők”), lendületes erővonalakkal dolgozik a művész. Vajda Lajoshoz hasonlóan a műre a rajzos kompozíció, a kötegelt vonalak jellemzőek. Vajda Lajos térszemlélete tükröződik, csak éppen a Gosztolára jellemző erős színekkel, és fordított irányban mozognak a vonalak. Amíg Vajda vonalhálózata a tér belseje felé halad, nála befelé fordul a tér, addig Gosztola Gábor Vajda alkotói gondolatát megfordítja és az örvénylés nála kifelé tágul, a teret kifelé, nem befelé tágítja, megteremtve belőle a saját stílusát.

Gábor Vajda Lajost nagyon tisztelte, munkáit nagyra tartotta, de még a hatvanas évek végén fedezte fel magának, főképpen Szántó Piroska révén, akihez hétvégeken kijárt Szentendrére. Az 1978-as Nemzeti Galéria által bemutatott Vajda-életmű kiállítás előtt, annál jóval korábban ismerte már a nagy előd műveinek egy részét. Gosztola, ahogy a közölt festmény adata is mutatja a 70-es évek elején alakította ki ezt a kötegelt, vonalas festői stílust a tér ábrázolására, aminek alapgondolata Vajda művészi koncepciójával rokon.

Lin-csi 9. században élt kínai buddhista szerzetes tanítása az Időről

Az ő tanításait hallgattuk nap mint nap esténként arról a CD-ről, amin Sári László, a szöveg közreadója nagy átéléssel felolvasott. Ebből most az Időről szóló tanítását idézem:

“Mi a változások mozgatója? És mi okból tartja mozgásban az egész létező világot? – kérdezte egyik reggel az apáttól Fa-jün szerzetes. Lin-csi tett néhány lépést a csarnokban, majd megállt. Kicsit hallgatott, aztán belefogott a történetbe.-“Az ifjú Lin-csi egykor Csangan városában kószált. Amikor a Vadludak Pagodája elé érkezett, felnézett égbe nyúló tetejére, és úgy döntött, hogy felmászik a pagoda legfelső emeletére….- Lent a folyvást bolygó létvilág/ káprázat csak, tűnő délibáb – ötlött eszébe Buddha követőinek tanítása a földi világról, amikor letekintett a pagoda tizenötödik emeletéről….- Amott a tó vizén kicsiny kép / az odafönn tündöklő nagy Ég. / lent hamis rajzolat a való, / puha ürességbe illanó – idézte elméjébe a Tanítás verseinek másik strófáját…….De mi hát a való ? Mi mozgatja a változót ? Mi állandó ? Tudni akarta, hogy azzal találjon kapcsolatot, az örökre szólót. Ekkép kutatott az eléje táruló változékonyság sűrűjében elméje. Hátha fölleli a jelenségek mögött az erőt, fölleli a titokzatos mozgatót. Borzongott az izgalomtól, a város fölött rezgett a levegő. – A látás számára nincs más, csak amit mutat neki a világ. Ám az épp maga a változás. A jelenségek tízezerszer milliárd változása mögött tehát láthatatlan ok áll. Láthatatlan és mindent uraló. Csillagok pályáját igazító és fűszálat nevelő. Teremtő és pusztító, mely örökkévaló – töprengett megfeszített elmével tovább. De tudta már, hogy jó úton jár. Ilyen hatalmat, Nap és Hold fölött trónolót, csak egyet ismert: a mindenben jelenlévő és változatlanul múló Időt. És ott, a toronyban akkor rátalált. Ő az egyetlen valóság, ő a mozdulatlan mozgató !”

(Su-la-ce: Feljegyzések Lin-csiről , Közread.: Sári László, Kelet Kiadó, 2011, 49. fejezetéből.)

Ehhez annyit fűzök hozzá, hogy az a bizonyos CD lemez elkopott, hallgathatatlanná vált, gyanítom ez a blog is elmerül az Időben, de talán a papír, a könyv megmarad.

Gosztola Gábor képein és versein a keleti tanítások hatása tetten érhető. Idézek tőle egy négysorost, és hozzáteszek egy remek, ideillő, az Időt – Lin-csi szavával a mozdulatlan mozgatót – megjelenítő kollázsát, amely kompozíciójában, – ahogy közzé adom- mind a négy égtájról, mind a négy nézőpontból érvényes kompozíció. (Ez sok Gosztola képre jellemző.)

“Az öreg Csao Csü a sötétben
Megkérdezte a macskát
Látsz-e most valamit
Nézd íme Mindent mondta”

(Gosztola Gábor: Beköttetett az elménk, Napkút Kiadó, 2013)


Gosztola Gábor: Telekinézis, 1967-70 k. kollázs/montázs, vegyes technika, papír, 61x86cm
(ezt tekinthetjük az eredeti nézetnek…)
Gosztola Gábor: Telekinézis, 1967-70 k. kollázs/montázs, vegyes technika, papír, 61×86 cm
Gosztola: Telekinézis, kollázs/montázs, vegyes technika, 86x61cm
Gosztola: Telekinézis, kollázs/montázs, vegyes technika, 86×61 cm

A kollázs és a montázs jellemzőit idézem Vajda Júlia; Kollázsok – Montázsok címmel az Erdész Galéria és Design által 2017-ben kiadott katalógusból, Petőcz György meghatározását:

“A kollázs és montázs közötti különbség főként a felhasznált elemek funkciójában van. A kollázsnál a beragasztott részletek – minden esetben beragasztott részletekről van szó, és ez adja a kifejezés eredetét – a mű eredeti célját, egészét és esztétikáját szolgálják. Aki kollázst csinál, valamihez keresi az anyagot. A festék szerepét veszi át a vendéganyag. A montázsok esetében viszont – lehetnek rajzmontázsok is – az önálló értelemmel is bíró, ám szimultán módon egymásra vagy egymás mellé helyezett képek és részletek egymásra hatva, egymást értelmezve hoznak létre együttes értelmet, hatást, a néző asszociációs képességeit feltételezve és felhasználva.”

E szöveg szerint a fenti Gosztola mű műfaja inkább a montázshoz sorolható, finom ecsetvonásokkal beavatkozva.

A CSÖNDTESTEK c. szürreális festményekről…

A GOSZTOLA életműben kitüntetett helyet foglal el a CSÖNDTESTEK sorozat. Egészen fiatalon, 24 éves korában, 1969-ben alkotta meg színes, kisméretű (12×5,5 cm) golyóstoll rajzait, kb 20 db-ot, és festette meg azokból két nagyméretű (200×120 cm) itt bemutatott festményét, amelyek a magyar szürrealizmus méltó alkotásai közé tartoznak. Itt jegyzem meg, hogy A FERENCZY MÚZEUM 2019 májusában nyíló kiállítása a magyar szürrealizmus második korszakát 1945-1969 közé teszi és mutatja be az első korszakkal együtt. Én a magam részéről hozzáteszem GOS Csöndtesteit és a róla tudhatókat.

Gosztola Gábor: Csöndtestek I., 1969, akril, vászon, 200×120 cm
Gosztola Gábor: Csöndestek II., 1969, akril, vászon, 200×120 cm


A Csöndtestek képek ihlető forrása JUHÁSZ FERENC költő 1965-ben kiadott “Harc a fehér báránnyal” c. kötetében található drámai emberiségkölteménye “Az éjszaka képei”. Ebben a költő az emberiséget fenyegető nukleáris háború vízióját vetítette előre, a 60-as évek hidegháborús légkörében. A költemény azon részletéből idézek, amely részt Gábor maga meg is jelölt, és amely az ő saját víziójának előidézője lett a képeken:

“És mi maradt a pusztulás után?/ Az Atom, a Hidrogén, a Neutron után?………/Költő: /Mi itt maradunk, érted, elfoszlott Emberiség. /Mi itt maradunk, kiállunk e vérző agyagcsoportból. / Megőrizzük a Lét gyönyörű üzenetét./ Szemünk fölszáll a rothadásból, a rádióaktív porból. / Itt maradunk! Az embernek élni kell tovább, és élni kell tovább a dalnak, mert a Világegyetem szíve szakad meg, ha a dal abbamarad. Én az új lét Orfeusza leszek, s hárfámmal kiéneklem a holtakat a földből, és szavammal elűzöm a halál fellegeit. Mi nem űzettünk ki a Paradicsomból. Énekemmel magunk köré szelídítem a halál-utáni lét lényeit….” = Juhász F.:Harc a fehér báránnyal, Bp., 1965, Szépirod. Kiadó, 75 p.

A Csöndtestek valójában a “halál-utáni lét lényei”, szellemlények, a test nélküli emberi szellem lényei. Juhász Ferenc sorai és Gosztola Gábor képei a 60-as évekből ma is érvényesen szólnak hozzánk. Az alábbiakban közlöm azokat a dokumentumfotókat, amelyek megörökítik a művészt a Csöndtestek alkotása közben.

Gosztola Gábor festi Csöndtestek II. c. képét, 1969-ben
Gosztola Gábor Csöndtestet fest, 1969
Gosztola Gábor Csöndtestet fest, 1969
Gosztola Gábor Csöndtestet fest, 1969

Gosztola Gábor két Csöndtestek pannója kiállítva, 2017-ben

E

Emily Dickinsonról

Emily Dickinson, ahogy Károlyi Amy – fordítója és megismertetője a magyar olvasókkal – rövidítette: ED, amerikai költőnő a 19. század közepéről (1830-1886). Róla szól a mai bejegyzésem, mert egymástól függetlenül (még megismerkedésünk előttről) mindkettőnk egyik kedvenc költője volt. Gábor cédulázta is az 1978-ban kiadott kötetet. A most közzé tett ED sorok az én válogatásom, ahogy Gábort költészete, engem a személyisége nyűgözött le. Szeretném megismertetni Veletek is. Károlyi Amy szerint angol nyelvterületen Sylvia Plath-ra hatott költői kifejezésmódjában, mágikus realizmusával, itthon pedig Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes lírájához áll a legközelebb. (Elnézést, ha ez a bejegyzés hosszúra sikerül, de célom, hogy felhívjam a figyelmet Emily Dickinsonra.)

“Az élményre való képesség vagy képtelenség nem az élmények számán múlik, hanem egyszerűen az élményre való képességen vagy képtelenségen. Körülutazhatjuk a világot, élhetünk a legkülönfélébb társadalmi rendszerekben, elveszthetjük anyánk és szerelmünk, élhetünk klauzúrában vagy közéletben, lehetünk monogámok vagy váltogathatjuk szerelmeink, lehetünk ifjak vagy vénülhetünk -mindegy. Ha nem vesszük észre, nem rögzítjük és nem rendülünk meg tőle, sértetlenül kerülünk ki a legnagyobb skálaszámú rengésből…… Jogosan mondhatjuk Emily Dickinsont az élményre való képesség királynőjének. Életének színtere 1 kisváros, 1 lakás, 1 kert, 1 család, 2 szerelem.”

Írja róla Károlyi Amy a könyv bevezetőjében (Magvető Könyvkiadó, 1978) Ehhez fűzöm E. Dickinsonnak a kötetben található, szavakkal megrajzolt önarcképét, amelyet a kiadójához írt 1862-ben.:

“Nincs portrém most, de kicsi vagyok, mint egy ökörszem, és a hajam merész, mint a vadgesztenye magháza, és a szemem mint a sherry, amit a vendég a pohárban hagyott. – Ez megfelelne portré helyett?”

Mielőtt Emily pár versét közreadom, a leveleiből idézek néhány rá jellemző költői mondatot, amelyeket Károlyi Amy is kiemelt. A költőnő elhivatott fordítói munkáját Gábor cédulázott kötetének szkennelt könyvcímlapjával köszönöm meg.

1978-as kiadás

“Eksztázist találok abban, hogy élek, az életnek puszta érzete öröm”

“Elképesztő az emberi szív, egy szótag megrendítheti, mint a megrázott fát.”

“Egy levél számomra mindig a halhatatlanság, mert vajjon nem a magában-álló tudat-e, testi barátja nélkül?”

1571. vers

“Mily lassú szél,
 Mily lassú víz,   
 Mily késve tollaik!”

1568.  vers

“Ha nézed képnek látod,
Ha meghallod, zene,
És júniusi bódulat, 
Ha ismerkedsz vele.
Csapás nem tudni róla,
És hogyha jóbarát,
Meleg, akárha nap hevét
Kezedben tartanád.”

1775. vers

“Sokfélén szól a föld.
Ahol dallam nem él
Az: ismeretlen félsziget.
A szépség földi tény.

Róla tanúskodik
Szárazon, tengeren
Legfőbb elégiája,
A tücsökszó nekem.”

Gosztola Gábor: A Teremtés matériája 1985-86, akril, vászon, 130×250 cm










Faragott oltár: Emberpár

GOSZTOLA GÁBOR: Emberpár kutyával (faragott, festett kép, 2000 után – 2009-előtt)
30×23,5 cm.
A fenti faragott oltár becsukva (23,5×15 cm)

A faragott kép akkor készült, amikor még nem Szentendrén, hanem Gábor műtermében, a Bazilika tornyával szemben laktunk. Akkor már jó pár éve diagnosztizálták a betegségét, de ez az alkotásban még egyáltalán nem akadályozta. A férfi alakban azonban már kifejeződik annak tudata, és további életének előérzete. (Akkor még nem tudtuk, hogy Szentendrére költözünk, és azt sem, hogy lesz kutyánk, ahogy Gábor ezt megörökítette.)

Emlékezés GOSztola Gábor és Tandori Dezső költőkre Szentendrén, a P’art moziban a Költészet Napján – Kéziratokkal

A Költészet Napja – április 11

Gosztola Gábor halálának napja – április 15

GOSztola Gábor dossziéja az 1970-es évekből logóival – tusrajz

Tandori Dezső ez év február 13-án “ejtette ki a tollat a kezéből” (ahogy ezt a plakáton valaki szépen megfogalmazta.) Ezért, amikor megláttam a Költészet Napjára kiírt plakátot, mely szerint Ady Endre, József Attila, Márai Sándor és Tandori Dezső verseiből válogathatnak a versszerető szentendrei polgárok, és előadhatják a P’art mozi hangulatos belső kávézótermében, úgy döntöttem, hogy Tandori Dezső verseiből olvasok fel. Ezzel egyúttal eltávozott férjemre, Gosztola Gáborra is emlékezem, mert Tandori Dezső emlékezetes, “tandoris” levelet és dedikált kötetet küldött Gábornak 2015-ben, viszonzásul a neki küldött Gosztola albumért és verseskötetért.

Amikor elővettem Tandori Dezső “Töredék Hamletnek” c. 1968-ban megjelent legendás kötetét,- amellyel egészen új, forradalmian új költői hangot hozott a magyar költészetbe, – szíven ütött verseinek mélységesen fájdalmas hangneme az elmúlásról, formai tisztasága és tömörsége. Újra felfedeztem magamnak, és Nektek is. Most a bejegyzés végén beszkennelve közreadok e legendás kötetből három verset az általam elmondottakból, valamint közzé teszem filctollal írt levélrészletét, amely verstöredékek, rajzok és jelek összessége. A költő visszatér első (1968-as) kötetének hangneméhez, az elmúlás fájdalmához végsőkig leegyszerűsített jelekkel kifejezve azt.

A költészet estjén befejezésül Gosztola Gábor verseskötetéből is felolvastam két rövid verset, dalokat az elmúlásról, így emlékezve meg Róla. Ezeknek “kéziratát”, azaz az Idő patináját hordozó 1969-es gépiratát adom közre.

Szép költői est volt, ami a szervező Kertész Józsefnek, a közreműködő Négyessy Katalin csellójátékának, valamint a verseket felolvasóknak, előadóknak köszönhető, nem beszélve a P’artmozi vendéglátói gondoskodásáról. Köszönöm. Ez a bejegyzés őrzi az estét.

Tandori Dezső Töredék Hamletnek c. kötetéből
(A koan szó jelentése: buddhista meditációs feladvány, amit a Mester a Tanítványnak felad)
Tandori Dezső “Töredék Hamletnek” c. kötetéből az a vers, amelynek első versszakát Gosztola Gábornak írt levelében lejegyezte
Tandori Dezső Gosztola Gáborhoz írt levélrészlete 2015-ből a
“KOAN BELCANTO” c. vers első versszaka
Tandori Dezső kalligrafikus jelekkel megismétli a
a fent közölt KOAN BELCANTO c. versének részletét
Tandori Dezső Gosztola Gábornak írt levelének első oldala (2015)
Gosztola Gábor 1969-es gépirata a Mikor már nem leszek c. versének első változatáról
Gosztola Gábor versének gépirata. Mindkét vers megjelent a “Beköttetett az elménk” c. verseskötetében (2013, Napkút Kiadó)

Gosztola Gábor “CSAK (Önarckép felőled)” című verséből idézek, mert …

Gosztola (Önarckép), 1980, olaj, karton

“Birtokosok – birtokok kora
koronázatlan ezredek ezre
kötelék hatalom  –  TÖRÖLD EL!  –
Csak agyadban legyen védelem elég
mert nincs álom-tudat-lövedék
nincs verskód-ágyú  csak akarat
csak agyroncs  csak erő ereje
csak a  VÉR
hogy a  föld igya fel”

Ennek a versnek az alábbi részlete lesz Gosztola Gábor következő kiállításának a címében:

 
Csak agyadban legyen védelem elég
mert nincs álom-tudat-lövedék
nincs verskód-ágyú 

A kiállítás a Vajda Lajos Stúdió Pince Galériájában lesz, júniusban, előzetesen ennyit.

(Köszönet ezért a Vajda Lajos Stúdió vezetőségének.)